A modern fürdőszoba kialakulása izgalmakkal, kanyarokkal teli történet, hiszen az európai társadalmak fejlődésével együtt változott a higiénia iránti igény is.

A krétai, az antik görög és római kultúra az időtöltés egyik leglényegesebb formája között tartotta számon a nyilvános fürdőzést. A római közfürdő hideg és meleg vizes fürdőzésre is teret adott – és persze lehetőséget a vég nélküli, közügyekről folyó vitákra. Habár a szauna hagyományosan a finnek kultúrájából származik, már a rómaiak is használták és éltek a gőzfürdő adta lehetőséggel. Az élményt masszázzsal és testedzéssel egészítették ki: ezek alapján nem csoda, hogy szemünk előtt a mai wellness-központok ókori megfelelője jelenik meg!
A fürdőkultúrának, és a rendkívül teherbíró csatornarendszerek hódításának a Római Birodalom bukása vetett véget.

A sötét középkor elég találó kifejezés, ami a higiéniát illeti: a fürdés az európai nemes emberek körében is ritkaságnak számított (itt évi egyetlen alaposabb tisztálkodásra kell gondolni!) A sorozatos pestisjárványok következményeként az emberek megtagadták a vízzel való érintkezést, fürdést. Az ok abban a téveszmében rejlett, hogy a víz nemhogy előnyös, hanem egyenesen káros hatással van az egészségre. Ezt démoni tulajdonságaival magyarázták.
A dolgukat a szabadban végezték, a mai szemmel csatornaszámba menő „utcán”, várak, paloták esetén pedig az egyszemélyes toalett/gardrób magányában. Azonban a vízöblítéses illemhelytől ez az egyszerű mélyedés persze még egészen távol állt.
Megjegyzendő, hogy a higiénia elhanyagolása egyébként csak mai szemmel tűnik óriási igénytelenségnek. Korabeli források alapján kijelenthető, hogy a középkori embert saját és mások testének bűze vagy a tisztálkodás elhagyása közel sem taszította oly erősen, mint manapság.

A mélypontot Európa a 17-18. században érte el. Konkrét francia vagy magyar források alapján a tisztálkodás célpontja maximum a kéz, az arc és a nyak lehetett. Ezzel egy időben viszont megjelentek az erős parfümök és rózsavizek, nyilvánvalóan az erős testszag palástolására…
A fellendülés szerencsére nem sokáig váratott magára. A 19. századtól a csatornázás új erőre kapott, és a tisztálkodás helyszíne a hálószobai fadézsáról az akkor formálódni kezdő fürdőszobára helyeződött át. A tisztaság hatalmas erénnyé avanzsálódott. Öntött vas kádak kerültek forgalomba, bár az egész testet érintő fürdés még mindig csak heti rendszerességgel zajlódott le.
Nyilván az élet többi területéhez hasonlóan, azóta a fürdőszoba kialakítása és a tisztálkodó eszközök is kifinomultabbakká váltak. Azt azonban látni kell, hogy a mai hidromasszázs kádak, vagy mozgásérzékelős csapok mind-mind egyrészt a higiéniai elvárások, igények előretörekedésének köszönhetőek, másrészt forradalmi gondolkodók, tervezők és gyárosok munkájának eredményei, termékei. Köszönjük meg gondolatban számukra a kitartó fejlesztést!
Egyébként pedig, a határ a csillagos ég! Ki tudja, egy nap a mai kor fürdőszobája fog elmaradottnak számítani…