Tartson velünk egy világkörüli útra, mely során Japán, Európa, az USA és Brazília fürdőit vesszük szemügyre!

Japán
A japán fürdőszoba jó néhány sajátos részletet tartogat. Falai közt fontos szerepet tölt be például a fürdőszobai papucs, melynek használata kötelező, és a lakás többi részét nem is látogathatjuk benne. Elszeparált helyiség jut a mosdónak (ez a rész kb. az „öltöző” funkcióját tölti be), a fürdőkádnak, valamint a toalettnek is. Az egyébként óriási méretű mosdók zuhanycsővel való felszerelése szintén általános: a hajmosást, de akár a kisgyerekek fürdetését is lehetővé teszi.
A japán tisztálkodási kultúra némileg eltér az Európában szokásostól: a teljes testes fürdés előtt elvárt a zuhanyzás vagy a mosdás. Ennek elsősorban az az oka, hogy Japánban több generáció együtt élése még mindig gyakori – a fürdővizet ilyen módon akár több személy is használhatja. Ehhez kapcsolódik az a szabály is, hogy a fürdővizet közvetlenül szappan sem érheti! Azt a ház lakói csak a tisztálkodás legvégén, egyszer öblíthetik le magukról. A víz egyébként jellemzően forróbb a nyugaton megszokottnál, akár a 40-43°C-t is elérheti.
A Japánok nemcsak a szórakoztató elektronika, hanem a toalettek terén is a csúcstechnológiában hisznek: gyakori a beépített bidé, a melegen tartott ülőke vagy épp a kínosabb hangok palástolára szolgáló fehér zaj.

Európa és Észak-Amerika fürdőszobái – mi a különbség?
Az Atlanti-óceánt átszelve, a fürdőszobák sem bújhatnak ki a kulturális különbségek hatásai alól.
Statisztikailag, az USA házaiban átlagban több és ezzel együtt méreteiben is nagyobb fürdőszobát találunk: az elsődleges fürdő mellett (melyben akár 2-2 WC, illetve mosdó is helyet kap) akár 1-2 mellékfürdőt is fenntartanak egy házon belül.
Amerikából Európába látogatók számára feltűnhet, hogy a zuhanyzó nyomása alacsonyabb, mint hazai pályán: a megfigyelés helyes, ugyanis az öreg kontinensen gazdaságosabban bánnak a hálózati vízzel.
A kétféle erősséggel rendelkező WC-öblítő tartály a tengerentúlon még csak mostanában terjed el – éppen európai mintára. Egyébként ezt az eltérést is az ésszerűbb vízhasználattal lehet összefüggésbe hozni.
Ami a nyilvános illemhelyeket illeti, Európában alul-felül, sok esetben teljesen elszeparált helyiségekről van szó: az USA-ban kevésbé privát élményben lehet részünk, ha a szükség a bódék egyikébe szólít minket.

Brazília
Kezdjük a kellemetlenebb részletekkel: mivel a brazil vízvezeték-hálózat nem bírná a tömeges papírhulladékot, a használt WC-papír bizony nem a toalett örvényébe, hanem szigorúan az e célra kialakított szemetesbe kerül. Habár az óvintézkedés érthető, első hallásra is komoly higiéniai kockázatokat tartogat…
Azután találunk itt még rengeteg, műbőrrel párnázott WC-ülőkét is – mely elsőre luxusszámba menő kiegészítőnek tűnhet. Ám nem nehéz belátni, hogy a forró és izzasztó dél-amerikai nyárban inkább kellemetlen, mint hasznos adalék.
Több nyilvános illemhely falain figyelmeztetik a „vendégeket”: ne másszanak fel a szaniterre – márpedig ha külön óvintézkedéseket kell tenni ellene, ez korábban gyakorta megeshetett… már csak egyetlen kérdésünk maradt: Miért?!
Tetszett bejegyzésünk a fürdőszobák különbségeiről? Ossza meg ismerőseivel is!